Sok féle állatkám volt már Muffin előtt. Nagyrészben életkorom miatt mindíg anyukám örökölte meg őket. A hörcsöggel az volt a baj, hogy folyton szaladgált. A tengerimalaccal pont az, hogy mindíg csak egy helyben gubbasztott. A csincsilla nem jött ki jól velem, a kigyó meg hamar elszokott az emberektől amikor nem volt annyi időm rá. A nyuszi teljesen más. Muffin nincs régóta nálam, de máris nagy szerepe van a boldogságomban. Lehetek bármilyen szomorú, lehet bármilyen rossz kedvem, a vele való foglalkozás mindíg örömmel tölt el. Puha, selymes bundájú, megejtően aranyos, folyton mozgó órrú, szuszogó kis lénye, nonstop kíváncsisága, az édes nyuszi-puszik és a kedves kis kóstolgató harapdálások pár nap alatt részévé váltak az életemnek. Tündéri szökdécselését nézve az én szívembe is mindíg beszökdécsel valami, amit a legtisztább szeretetnek nevezünk. Ha távol kell lennem tőle, sokszor gondolok rá, hogy mit csinálhat, és igen, hiányzik nekem, úgy mint egy társ, mint egy barát. Órákig tudok ülni a földön, azt figyelve, hogyan fedezi fel a szobát, miközben időről időre visszaszökdécsel egy kis simogatásért, vagy megkóstolgatja valakinek a nadrágját.
Kezdő nyúltartóként folyton aggódók hogy vajon a megfelelő mennyiségű kaját, vizet kapja-e, eleget van-e kint, vajon jó helyen van-e a ketrece és elég nagy-e. Ha nem vagyok otthon, hazatelefonálok, hogy hogy van a kis drágám, van e vizecskéje, evett-e eleget. Azt szeretném ha jó sokáig velem maradna, ha boldog lenne, ha mindent meg tudnék adni neki. Nagyon sok köszönet a www.torpenyul.hu -nak és a kedves fórumozóknak, akik gyorsan és rengeteget segítenek. Muffin - úgy tűnik - jól érzi magát nálam, és szeret engem. És ez az érzés, egy kis állatka, egy pici nyuszi ragaszkodó szeretete felbecsülhetetlen értékű.
Utolsó kommentek