Ezt a gazdi ma a torpenyul.hu fórumán találta, és annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy muszáj volt idemásolnom:
Pompi
Ugrik - gurul,
Fordul - borul,
Majd koppanva elterül.
Szeme nevet, nyújtózkodik,
S máris elém penderül.
Hozzám bújik,
Csendben hasal,
Jól tudom már, simit kér.
Foga kocog, bajsza remeg,
Csak mi vagyunk: ő meg én.
Látom rajta,
Bízik bennem,
Hisz már kézből etetem.
Itt van velem, és azóta
Vidámabb az életem.
Bár nem ember,
„Csak” egy nyuszi,
Mégis nagyon szeretem.
Hogy őt végül épp rám bíztad,
Megköszönöm Istenem.
-Szie-
Tapsifüles 2005/4-es szám.
A gazdi azt mondta, hogy ránk is illik, és hogy ő is fog írni nekem (CSAK nekem) egy nyusziverset:) jóéjt mindenkinek!!
Utolsó kommentek